Megneveztem a fiaimat, Holden-t, Milo-t és Sawyer-t, mert tetszett az egyes nevek hangja (véleményem szerint, nehezen tudható) vezetéknévvel és kisebb mértékben egymással. –

Nem a legjobb történet, mi?

Ahogy tegnap este néhány barátommal beszéltem, egy másik anya adta a „Mert tetszett a hangnak” okát, a fia nevét, Max -ot. Nekem előfordult, hogy talán tartozunk gyermekeinknek egy kitalált különleges történetre, hogy megválaszthassuk a nevüket.

Tehát a félig igazságok helyett egy sokkal szebb fikciót tudnék feltalálni, hivatkozva a családi hagyományokra és mindegyikre utalva, egy olyan történetet, amelyet elmondhatnak osztálytársaiknak:

Holden, egy átlagos márkás autónak neveztünk el Ausztráliában, ahol még soha nem voltam.

Milo, egy olyan forró csokoládé után neveztünk el, amelyet még soha nem próbáltam.

Sawyer, egy olyan vízszűrő terméknek neveztünk, amelyet még soha nem használtam.

Aztán megint, ha igazán törődtem ezekkel a dolgokkal, akkor a kezdetektől fogva meg tudtam volna csinálni. Mit gondolsz?